A Szoptatás Világhetét évente augusztus 1-7-ig ünneplik 120 országban.

Cél a szoptatás elterjesztése, és így a csecsemők egészségének javítása.

A Világhét az Innocenti Deklarációra emlékeztet, amelyet a WHO és az UNICEF döntéshozói kötöttek 1990. augusztusában a szoptatás világméretű támogatása érdekében.

A csecsemő szükséges tápanyagokkal történő ellátására a szoptatás a legalkalmasabb.

Az alapvető emberi jogok egyike az, hogy ne az élettől, a fájdalomtól és a diszkomforttól megcsömörlötten haljunk meg.

Az Economists Intelligence Unitban megjelent „The Quality of Death” (a halál minősége) közlemény szerint a palliatív ellátást igénylő betegeknek csak 8%-ának teljesül ez a joga.

A szerzők 40 országban vizsgálták indikátorok alapján, az élet végének a minőségét.

Sajnos a palliatív ellátás minősége és fejlődése világszerte alacsony színvonalú.

Sabine Akire és Maria Emma Santos az „Oxford Poverty and Human Development Initiative” (Oxford Szegénység és Emberi Fejlődés Kezdeményezés) e havi számában 104 fejlődő ország szegénységi fokának mérését és összehasonlítását teszi közzé: a többdimenziós szegénységi indexet (multipersonal poverty index – MPI).

Az index 10 indikátorral jelzett 3 dimenziót tartalmaz: egészség (táplálkozás, gyermek mortalitás), oktatás (az iskolai oktatás években, az oktatásban résztvevő gyerekek), és életminőség (elektromosság, ivóvíz, csatornázás, padlózat, főzési-tüzelő, „vagyon”).

Az ellátás minőségének fontos jellemzője a kórházi elbocsátás utáni halál, vagy visszautalás az intézménybe.

A Medicare és Medicaid a közelmúltban a visszautalások elkerülése érdekében ajánlást tett a betegek részletes tájékoztatására, és kontroll vizsgálatra történő visszarendelésre, elbocsátáskor.

Amerikai szerzők nézték át a 2006-ban általános belgyógyászati osztályról elbocsátott 4989 beteg távozási instrukcióit és azt, hogy történt-e kontroll céljából ambuláns visszarendelés.

A választások előtt a Konzervatív Párt elkötelezte magát arra, hogy támogatja az NHS-t (National Health Service – Nemzeti Egészségügyi Ellátórendszer).

 „Minden évben növelni fogjuk az egészségügyi kiadásokat” írták a párt nyilatkozatában.

Különösen azzal büszkélkedtek, hogy megvédik az NHS-t a Munkáspárt fűnyírójától és reformjaitól.

Ugyanakkor a liberálisok azt ígérték, hogy megtakarítások lesznek a menedzsmentben, és a bürokráciában.

A pénzt vissza fogják forgatni „az ellátásba, amire az embereknek szüksége van”.

A vizsgálat során holland kutatók áttekintették és összehasonlították a diagnosztikus tévedéseket különböző szakterületeken, valamint okaikat és következményeiket.

Hollandia 21 kórházának 7926 páciensének dokumentációját vizsgálták át.

A vizsgálat alapját a Harvard Medical Practice Study során kidolgozott protokoll képezte.

Azokat az eseteket elemezték, ahol a diagnosztikus tévedés volt a fő diagnózis.

Az Országos Alapellátási Intézet kezdeményezésére a Nemzeti Erőforrás Miniszter Miniszteri Dicsérete elismerésben részesült:

Dr.Abkarovics Géza Alattyán és Jásztelek háziorvosi körzet háziorvosa,

Dr.Béres Gábor a Dr.Béres és Társa Bt. Edelény II. számú háziorvosi körzet háziorvosa,

Dr.Csáki Aranka Miskolc az ATLASZ-MED KFT Miskolc, 6.számú gyermekkörzet házioravosa,

Dr.Dudás Csilla a Dudás és Mátyus Bt. Felsőzsolca háziorvosa,

Dr.Hajdú Gabriella a LUZSO-MED Kft. Miskolc 9. számú gyermekkörzet háziorvosa,

Dr.Melika Izabella a MED-IZA Bt. Miskolc 22. számú körzet háziorvosa,

Múlt héten az Angol  Pszichiátriai Királyi Társaság (British Royal College of Psychiatrists) jelentést tett közzé, amelyben rávilágított arra, hogy az Egyesült Királyságban elégtelen az önveszélyesek ellátása.

Az „Önbántalom, öngyilkosság, rizikó: segítség az önveszélyes pácienseknek” jelentés leírja az ellátás széles skáláját, és azt, hogy hiányos a nemzeti egészségügyi hálózat (National Health Service – NHS) ilyen betegekkel foglalkozó munkatársainak megfelelő képzése.

A Királyi Kollégium 1540 tagjával végzett vizsgálat meglepően azt mutatta, hogy az általános vélemény szerint megfelelően képzettek ahhoz, hogy az önveszélyes pácienst felismerjék.

Komoly problémát jelent a pszichiátriai ellátásból, illetve gondozásból kiesett betegek ellátásának alakulása, hiszen naponta tapasztalhatjuk, hogy a szociális védőhálóból is kieső, hajléktalanul tengődő emberek között egyre több jól felismerhető pszichiátriai beteg kallódik, és sajnos a bűnügyi krónikákban is jelentős szerepet foglal el az új, kezeletlen betegek által elkövetett bűncselekmények sokasága.

Ha a kritikus stádiumban lévő beteg képtelen a kommunikációra, a hozzátartozókkal, vagy a kijelölt helyettes döntéshozókkal való megbeszélés segítheti a kezelési terveket.

Ezek a beszélgetések a hozzátartozókat is hozzásegíthetik ahhoz, hogy felfogják a rossz prognózis lehetőségét.

Mivel az orvosképzés szerves részévé válik a kommunikáció, javítani kell a hozzátartozókkal történő megbeszéléseken is, a beteg prognózisáról.

Ez utóbbinak azonban még mindig gátjai vannak.