Az Országgyűlés 2010. május 29-én fogadta el a Nemzeti Együttműködés Programját, amelynek az egészségügyre vonatkozó fejezete az alábbiakat tartalmazza:

3. Itt az idő, hogy megmentsük az egészségügyet!

Az elmúlt nyolc évben a szocialista-szabaddemokrata kormányok a reformretorika ellenére az egészségügyet mostoha ágazatként kezelték, és a szektor finanszírozásában a „maradékelvet” érvényesítették.

- az áttekinthetetlen szabályrendszer tisztítását szolgáló deregulációs feladatokra,

- a működést ellehetetlenítő szakmai szabályrendszer tartalmi megújítására és

- az alapellátás szakmai egységét biztosító szabályok kidolgozására.

Az egyes konkrét kérdések kapcsán természetesen e feladatok számos ponton érintkeznek, hiszen pl. az adminisztratív feladatokat meghatározó szabályrendszer egy részét érinti a dereguláció szükségessége,

Beszélgetés dr. Kapócs Gáborral, a LAM főszerkesztőjével, volt helyettes államtitkárral, az egészségügyi törvény „atyjával”.

– Orvos szakmai körökben (és nem is épp a legkonzervatívabbakban) szokott elhangzani, hogy nem csak „betegjogokra”, de „orvosjogokra” is égető szükség volna. Mi a véleménye erről?
– Amikor a betegjogokat az 1997. évi CLIV. törvényben, az egészségügyi törvényben megfogalmaztuk, az orvosi  hierarchia csúcsán lévő tárgyalópartnereink (tehát nem a fiatal, kezdő vagy a szervezeti piramis alsóbb régióiban dolgozó gyakorló orvosok) annak az ellenvetésüknek adtak hangot, hogy

I. A beavatkozással nem járó vizsgálat fogalma

Ahogy az 1. ábrán látható, a beavatkozással nem járó vizsgálat (a továbbiakban: BNV) az emberen végzett orvostudományi kutatások egyik részhalmaza.

Az ábrán feltüntettük a klinikai vizsgálatok részhalmazát is, mert a későbbiekben külön ki fogunk térni a BNV és a vizsgálati készítménnyel végzett klinikai vizsgálatok elkülönítésének néhány szempontjára.

Utóbbiak a beavatkozással járó vizsgálatok közé tartoznak.

Ahhoz, hogy egy orvos önállóan végezhessen egészségügyi tevékenységet, -többek között- szerepelnie kell az orvosok alapnyilvántartásában, a működési nyilvántartásban, és teljesítenie kell a folyamatos továbbképzést.

Jelen cikk azt próbálja röviden bemutatni, hogy melyek az alap, illetve a működési nyilvántartásba való felvétel feltételei, és mely esetekben hosszabbítható, illetve újítható meg a működési nyilvántartás ötéves periódusa.

Az alábbiak a 2009. december 29-én kihirdetett, az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2009. évi CLIV. törvényben meghatározott törvénymódosítások kiemelkedően fontos rendelkezéseit tartalmazzák.

Az ismertetett rendelkezések nem a szabályozási tárgykörök súlya, hanem az egészségügyi szolgáltatók szempontjából fontosabb elemek összefoglalása alapján kerültek kiemelésre.

Az Egészségügyi Gazdasági Szemle 2009/5. számában dr. Ágoston István, dr. Vas Gábor, Imhof Gábor, dr. Endrei Dóra, dr. Betlehem József és dr. Boncz Imre rövid áttekintést adott az egészségügyi kapacitások törvényi szabályozásáról.

A szerzők által kiválóan összefoglalt változásokat szeretnénk kiegészíteni a szabályozásra okot adó egyes feltételezések bemutatásával és az egészségügyi kapacitásoktól elválaszthatatlan alapkérdéssel, az ellátási felelősséggel kapcsolatos néhány gondolattal.

Az indikátorok összeállítása során természetesen figyelemmel voltak számos különböző egészségügyi rendszer jellegzetességére, így egyes elemek a hazai szisztémába csak nehezen illeszthetők.