|
 A „Tükör, tükör a falon” (Mirror, Mirror on the Wall) USA alapú Nemzetközösségi Alapítvány (Commonwealth Fund) jelentés szerint, az Egyesült Államok egészségügye ugyanúgy, mint a 2004., 2006. és 2007. években, összességében még mindig utolsó helyen áll 7 ország összehasonlításában.
Hollandia, amely most kapcsolódott a vizsgálatba, első helyre került.
A szerzők 74 indikátort használtak, amelyeket 27.000 ausztrál, kanadai, német, holland, új-zélandi, brit és amerikai orvos és páciens között az utóbbi 3 évben végzett kutatás alapján állítottak össze.
Az indikátorokat öt csoportba osztották: minőség, hozzáférhetőség, hatékonyság, egyenlőség, és hosszú távon egészséges, produktív élet biztosítása.
Az USA minden indikátor-csoportban az utolsó, vagy utolsó előtti helyen áll, annak ellenére, hogy lakosonként csaknem dupla annyi pénzt költenek egészségügyre, mint a többi ország.
A sorrendbe-állításnak és az összehasonlításnak persze vannak problémái és korlátai. Amíg a WHO 2000-ben közzétett vizsgálati adatait azért bírálták, hogy nem tartalmaz olyan információkat, amelyek közvetlenül a páciensektől származnak; a Tükör jelentés azért lehet bírálható, mert nincsenek benne objektívebb tények, mint például a kórlapokból származó klinikai adatok. A betegek egészségüggyel kapcsolatos elvárásai és észrevételei különbözőek, és így eltorzíthatják az eredményt. Az mindenesetre nagyon kijózanító, hogy az USA-ban a vizsgálatban résztvevő krónikus betegek 54%-a azt állította, hogy a költségek miatt nem kapott receptet, nem történt meg a javasolt vizsgálat, illetve nem keresték fel az orvost akkor, amikor szükséges lett volna. Ugyanebben az USA csoportban volt a legkevesebbeknek saját orvosuk.
Németországnak, ahol a szakorvosokhoz közvetlen a hozzáférés, és ahol a legtöbben keresik fel több szakma képviselőit, a legalacsonyabb a koordinált ellátás rangsorolása. A demográfiai változások és a kövérség elterjedése következtében a többszörös krónikus elváltozások gyakoribbá válnak, ezért a jövőben csak a koordinált és hatékony egészségügyi ellátás lesz fenntartható.
De nem csak rossz hírek vannak. Az USA egészségügyében viszonylag megfelelően hívják fel a páciensek figyelmét a prevencióra, és adnak diétás és testmozgásra vonatkozó tanácsokat. Azok a betegek, akiket az USA-ban kórházba utaltak, elbocsátáskor általában jó zárójelentést kapnak és visszarendelik őket kontroll vizsgálatra. Ugyanakkor nem meglepő, hogy az az ország, amelyben 46 millió lakosnak nincs egészségügyi biztosítása, azaz az USA, utolsó helyen végzett hozzáférhetőség, esélyegyenlőség és hatékonyság szempontjából. Az USA páciensek közül azok is, akiknek viszonylag magas jövedelme és biztosítása van, a többi ország lakosaihoz képest gyakrabban válaszolták azt, hogy a költségek miatt nem jutnak a szükséges kezeléshez.
Az a nagy kérdés, hogy Obama elnök „Hozzáférhető Ellátás” törvénye, amelyet kb. 90 nappal ezelőtt írt alá, meg tudja-e változtatni az USA egészségügyi ellátását úgy, hogy az ne legyen töredezett, megfizethetetlen, nem hatékony, és igazságtalan, méltánytalan, hanem olyan, amelyik megállja a helyét nemzetközi összehasonlításban. Hogy szándékainak hangsúlyt adjon, Obama a törvény első három hónapjában, június 22-én hozta nyilvánosságra az új, a „Betegek Jogai” jogszabályt. Így például szeptembertől nem lehet a veleszületett zavarokban szenvedő gyerekeket diszkriminálni. 2014-től megszűnnek az ellátás életre, vagy évekre szóló korlátai, és ugyanakkor alacsonyabb küszöbértékeket határoznak meg. A biztosító társaságok a jövőben nem mondhatják fel a biztosítást megbetegedés esetén, visszamenőleg, azon az alapon, hogy a szerződésben valami hiba van. 2011. januárjától a biztosítók a nyereségük 80-85%-át az egészségügyi ellátásra, vagy a minőség javítására kell költsék, csökkentve profitjukat, adminisztratív költségeiket.
Ezek nagyon régen esedékes lépések. Obama egészségüggyel kapcsolatos győzelme az eddigi elnökségének legfontosabb eredménye. Az, hogy a csaknem mindenkire kiterjedő biztosítást elérjük, nagyon fontos előfeltétel. Az út előre azonban nagyon hosszú és sok akadály és csapda van rajta. Valószínűleg évtizedek telnek el addig, amíg tartósan javulni fognak a különböző indikátorok. A legfontosabb területek egyike, amelyek azonnali figyelmet igényelnek, az alapellátás. Az alapellátásban dolgozó orvosokat ugyanúgy meg kell fizetni, mint a szakorvosokat, és az alapellátást az orvostanhallgatók számára is vonzóvá kell tenni. Az alapellátás orvosai hatékonyabbá és hatásosabbá tudják az egészségügyi rendszert tenni azáltal, hogy a közegészségügy és a prevenció szószólói, a krónikus betegek koordinátorai és oktatói, és „kapuőr” szerepet látnak el annak érdekében, hogy elkerüljék a felesleges, vagy megkettőzött vizsgálatokat. Kiváló alapellátási munkaerővel az USA - nem is olyan sokára – büszkén nézhet a „Tükör”-be.
Forrás: The Lancet szerkesztőbizottsági cikke
The Lancet, Volume 376, Issue 9734, Page 1, 3 July 2010
http://www.thelancet.com/journals/lancet/article/PIIS0140-6736(10)61038-0/fulltext
2010. július 5.
|
