|
 Ha a kritikus stádiumban lévő beteg képtelen a kommunikációra, a hozzátartozókkal, vagy a kijelölt helyettes döntéshozókkal való megbeszélés segítheti a kezelési terveket.
Ezek a beszélgetések a hozzátartozókat is hozzásegíthetik ahhoz, hogy felfogják a rossz prognózis lehetőségét.
Mivel az orvosképzés szerves részévé válik a kommunikáció, javítani kell a hozzátartozókkal történő megbeszéléseken is, a beteg prognózisáról.
Ez utóbbinak azonban még mindig gátjai vannak.
Douglas White és munkatársai 169 helyettes döntéshozó (köztük rokonok) prognózissal kapcsolatos percepcióját vizsgálta a kaliforniai egyetem San Francisco Medical Centerének négy intenzív osztályán. Vizsgálatuk eredményét az American Journal of Respiratory and Critical Care Medicine-ben tették közzé.
Azt találták, hogy függetlenül attól, hogy a prognózist leíró módon, vagy számszerűen fejezték ki, ha az 10% volt, a helyettes döntéshozók legalább megduplázták (közlésnél a vélt prognózis 22%, szóbeli leírás esetén 26% túlélés volt). Ez a túlzott becslés akkor is létrejött, ha a helyettes döntéshozó ugyanakkor elismerte, hogy az orvos sokkal rosszabb prognózist helyezett kilátásba. Az orvos és a helyettes döntéshozó véleménye közötti eltérés még példamutató kommunikáció esetén is fennállt.
Bár a prognózis becslése az orvosok szerint nagyon nehéz, ilyen irányú képességük eredménye általában jobb, mint a különböző úgynevezett objektív jóslatok (pl. az APACHE II. score). A hozzátartozók ugyanakkor becslésüket a beteg személyiségére, az általuk tapasztalt állapotára, valamint saját érzéseikre – legyenek azok optimisták, vagy vallásosak -
alapozzák. White egy másik tanulmánya szerint a helyettes döntéshozóknak csak 2% alapozza a prognózissal kapcsolatos véleményét kizárólag az orvos tájékoztatására.
Érdekes, hogy a helyettes döntéshozók sokkal inkább építettek az orvosi véleményre, ha úgy nyilatkoztak, hogy megbíznak az orvosban, ugyanakkor optimistábbak voltak, ha ez a bizalom hiányzott. Ezek szerint, még optimális kommunikációs készség mellett is van teendőjük az orvosoknak. Annak érdekében, hogy javítsák a kommunikáció eredményét, ki kell alakítaniuk olyan készségeket is, amelyek fokozzák a bizalmat.
Forrás: The Lancet szerkesztőségi közleménye
The Lancet, Volume 376, Issue 9735, Page 70, 10 July 2010
http://www.thelancet.com/journals/lancet/article/PIIS0140-6736(10)61061-6/fulltext
2010. július 15.
|
