|
 A választások előtt a Konzervatív Párt elkötelezte magát arra, hogy támogatja az NHS-t (National Health Service – Nemzeti Egészségügyi Ellátórendszer).
„Minden évben növelni fogjuk az egészségügyi kiadásokat” írták a párt nyilatkozatában.
Különösen azzal büszkélkedtek, hogy megvédik az NHS-t a Munkáspárt fűnyírójától és reformjaitól.
Ugyanakkor a liberálisok azt ígérték, hogy megtakarítások lesznek a menedzsmentben, és a bürokráciában.
A pénzt vissza fogják forgatni „az ellátásba, amire az embereknek szüksége van”.
Figyelemreméltó összhang volt a két párt között abban, hogy az adminisztráció terhére fogják az ellátás frontvonalát fejleszteni.
A választások óta a liberális-konzervatív koalíció változatlanul beszél, sőt még hangsúlyosabban. Ezt ismételgeti Andrew Lansley egészségügyi miniszter „fehér lapja” (white paper) az Eqiuty and Excellence-ben. Az ígéret változatlan: hatékonyság növelés a megtakarítások visszaosztása által, és a munkaerő átirányítása az „excessztív adminisztrációból” a „frontvonalba”.
A valós helyzet az NHS-en belül azonban más. A The Lancetnek 2010. júniusában továbbított az Oxfordshire és Buckinghamshire Mentális Egészség Alapítvány egy „Javaslat szervezeti változtatásokra” című dokumentumot. A dokumentum részletezi a felnőtt és időskori mentális ellátásban tervezett megszorításokat. Az Oxfordshire-i dokumentum szerint eddigi bevételük 42 millió font volt. Ebből 4 éven belül 5.3 milliót meg kell takarítani. A javaslat szerint a felnőtt mentális egészségügyi szolgálatnál 19 pszichiáter közül három veszíti el az állását, 16-tal csökken a szakgondozók száma, 8 további egészségügyi szakdolgozónak és pszichológusnak kell távoznia. Az ellátásnak egy új kategóriája, a rehabilitációs szakemberek (support, time and recovery worker) csoportja számbelileg nőni fog, de ez nem kompenzálja az elvesztettek szaktudását, beleértve a pszichiáterek számának 15%-os csökkenését. Hasonló csökkentéseket tervez az NHS az idősellátásban is.
A levél keményen őszinte a tervezet veszélyeivel kapcsolatban. A szerzők írnak a „minőség várható romlásáról a személyi változások miatt”, „ az ellátók és ellátottak elégedetlenségéről”, „az ellátók bizonytalanságáról a jövőjükkel kapcsolatban”, „a nagyobb munkateher negatív hatásáról a munkatársaknál”, „a személyi állomány maradásának nehézségeiről”, „a szolgáltatás lehetőségeinek a csökkenéséről”, „a páciensek hosszabb várakozási idejéről”, „a szolgálathoz hozzáférés kialakuló nehézségeiről” „a páciensek továbbküldésének valószínűségéről”. További elemzés szerint a betegek kevéssé fognak visszatérni, illetve részt venni a gondozásban.
Az Oxfordshire terv szerzői elismerik, hogy a mentális ellátás iránti igény nem csökken, hanem növekszik. Ezzel párhuzamosan nő a klinikusi ellátás szükségessége. A tervezett személyzeti csökkentések nem teszik lehetővé, hogy az ellátás ezeknek a szükségleteknek megfeleljen, és a dokumentum szerzői határozottan hangot adnak a feletti aggályaiknak, amit tőlük elvárnak. Ahelyett, hogy a szolgálatot az otthonokhoz közelebb vinnék, csökkenteni kell az otthoni látogatásokat. De az aggályok ellenére – ahogy a dokumentumból egyértelmű - az a realitás, hogy a megtakarítások felülírják a betegellátást és a klinikai eredményt.
Amikor a Lancet megkérdezett tapasztalt szakembereket, hogy mi a véleményük a javaslatban szereplő tervekről, az egyöntetű vélemény az volt: „őrültség”. Ahogy egyikük kifejtette, „ez teljes őrültség és nem lehet módja a tervezésnek”. Nem tudjuk, mennyire országosak ezek a frontvonalra vonatkozó tervek. Azoktól, akik közel vannak a tervkészítéshez úgy tudjuk, hogy 14%-os csökkentés várható 3 év alatt Angliában. Ezek a megtakarítások a frontvonal személyi állományának csökkentésével valósulnak meg. Az Oxfordshire tervek tehát általánosak is lehetnek. Ez komoly kihívás a liberális-konzervatív koalíció alapvető elkötelezettségének.
Ezért kérjük: Lansley úr, megmondaná nekünk az igazságot az NHS megszorításaival kapcsolatban? Mert a realitás nagyon eltér az Ön ígéreteitől.
Forrás: The Lancet szerkesztőségi közleménye
The Lancet, Volume 376, Issue 9737, Page 205, 24 July 2010 .
http://www.thelancet.com/journals/lancet/article/PIIS0140-6736(10)61114-2/fulltext
2010. július 26.
|
